Ma hülyének néztek! És hagytam magam…
Engem, aki itt a blogon is mindig az öngondoskodásról “papol”, hát jól behúztak a csőbe.
Történt ugyanis, hogy miközben kerestem a Mezzo zenei TV-csatornát (munka közben ezt szoktam hallgatni), véletlenül egy kereskedelmi csatornára tévedtem. Ottragadtam, mert egy betelefonálós “rejtvény-megfejtős” játék ment éppen, és a játékvezető olyan jól adta magát elő: jaj, jaj, jaj, hogyhogy nincs telefonáló, hogyhogy nem tudják a megfejtést, pedig milyen egyszerű! Vagy nem is, talán lehet, hogy mégiscsak nehéz? Hát akkor usgyi, visszaszámlálás 5-4-3-2-1 és MOST lehet telefonálni a helyes megfejtéssel.
Megjegyzem, a megfejtés pofon egyszerű volt, csak hát ugyebár két kép közötti különbséget kellett észrevenni (leopárd-kölykök között)…
Hát mit nekem, egy IQ-val tömött – elszállt agyú nőszemélynek, betelefonáltam, biztos lévén a jó válaszban!
Előre bocsátom, hogy tisztában voltam azzal, hogy ebben a játékban emelt díjas telefonhívást számláznak, de gondoltam, mit nekem bruttó 370 forint, a megnyerhető 150 ezerrel szemben! Elég sokat költöttem mostanában, egy kis konyhapénz-kiegészítés jól jönne…
Nos: Csodák csodájára, nem jelzett foglaltat a rendszer! Sőt! Azonnal “felvették” és azonnal közölte egy “gép”, hogy fogadták a hívásomat, de “sajnos” nem kerülhetek be a játékba!!! Ennek ellenére a hívásom díját – a bruttó 370 forintot – le fogják számlázni!
Na ekkor durrant szét az agyam, szerencsére csak majdnem.
Megpróbáltam lehiggadni, s kezdtem utánajárni a dolgoknak (miközben a másik szobában a játék műsorvezetője – szörnyű sopánkodások közepette 1.250 ezer forintra emelte a tétet! Képzelem, hányan “anyázták” a rendszert!
Tehát – pénzt, fegyvert, paripát, időt – nem sajnálva elkezdtem tovább telefonálgatni. Na nem a TV-s játékba, hanem a Fogyasztóvédők Egyesületéhez (ott először nem vették fel a telefont), aztán elküldtek melegebb éghajlatra! Ezután az ORTT-hez, ahol jelezték, hogy több panasz is érkezett már hozzájuk, ők nem tudnak mit csinálni, forduljak a Gazdasági Versenyhivatalhoz.
Na ennél az utóbbinál egy kedves hölgy felvilágosított, hogy 2007-ben több megállapodás is született pont e tárgyban, amit sorjában be is diktált.
Hát bizony ezek nagyon tanulságosak, ebben a linkben egy csokorban olvasható az összes lényeges tudnivaló.
Szemelvények belőle:
- a játékvezetőnek a játék elején (én ezt nem láttam) fel kell hívni a néző figyelmét, hogy nem biztos, hogy bekerül a játékba. Az nem derül ki, hogy milyen szisztéma szerint válogatják ki a “bekerülés lehetőségét”, de hát ma már a technika mindenre képes, ugyebár. És akkor itt az azonnal felmerült összeesküvés elméleteimről nem is szólok…, hisz Magyarországon élünk…
- Arról is folyamatosan tájékoztatniuk kell, hogy ha valaki nem kerül be a játékba, ettől függetlenül a telefonhívás bruttó 370 forintját ki kell fizetnie!
- A játék alatt folyamatosan szaladnia kell egy tájékoztató feliratnak – olvasható méretben – a fentiekről.
Ami pedig a játékot illeti a valóságban: az tökéletesen kijátssza azt, hogy ha a fenti előírásokat teljesítik is, a néző ebből szinte semmit nem érzékel, hisz egyfolytában nézi: mi a különbség pl. a két kép között. Ma leopárd-kölykök pöttyeit kellett összehasonlítani. Jó mi?
Ami szép a dologban, mire befejeztem az érdeklődést, körtelefonálásomat, addigra visszavitték a megnyerhető összeget – én 350 ezer forintot láttam -, de nem tudom hogy az utolsó utáni pillanatban bekapcsolt EGYETLEN játékosnak mennyit nyert és az mennyibe került neki?
Tehát most a saját tanulságos példámat meséltem el: a lenyúlásnak nincs határa!
Megjegyzem, hogy a nézői hülyeségnek sincs határa, különösen akkor, ha egy nézőt nem a kapzsiság vezet, hanem esetleg a soványodó konyhapénz… Tisztelet a kivételnek!
Mindenkit óvva intek hasonló “élmények” átélésétől, mert sehová nem lehet fordulni, max. ha a TV-játékok károsultjai összefognak és beperelik a TV-ket a manipulatív, nézőtévesztő “kisded játékaik” miatt!
Hol van egy ügyvéd, aki vállalná az ügyet?
Hol vannak a “károsultak”?
Vannak más “károsultak” is, vagy csak én vagyok ilyen – öngondoskodóan – hülye? Aki be is vallja itt, a nyilvánosság előtt…
Én szerencsére egyszer sem jártam így, mert eddig sosem telefonáltam be. Azt hiszem, hogy elég kicsi az esély arra, hogy pont én kerülök be, miközben nagyon sokan próbálkoznak.
Igazából a pénz miatt csinálják ezt, mert a telefonokon keresztül sok bevételre tehetnek szert. A nézettség meg annyira nem nő ettől, hacsak nincsenek úgy rábukva az emberek a játékra.
Valóban ki kellene írniuk, hogy mindenképp levonják a pénzt, de így senki sem jelentkezik. Én is, meg sokan arra számítanak, hogy nem is veszik fel a telefont mindig, hanem csak egyetlen egyszer, akit véletlenszerűen kiválasztanak. Nos legalább jó tudni, hogy mennyire át tudják vágni az embert.
Egyébként azért adnak egyszerű feladványokat, mert így sokan telefonálnak majd.
Kedves János!
Gondolhatod, én sem vagyok egy “gyakorlott” TV-néző, legalábbis ami az ilyen műsorokat illeti…
Életemben eddig – a main kívül – egyszer próbáltam betelefonálni ilyen műsorba, akkor MÉG tisztességesen foglaltat jelzett a telefon, tehát megúsztam a dolgot.
Ez a mostani egy olyan alattomos stílus, amit úgy gondoltam – még ha negatív színben is tüntetem fel magam -, másnak is tanulságos lehet, hisz sok kicsi sokra megy!
Lehet, hogy más nem TV-t használ háttérzeneként és így megúszhat effajta kalandot, lehet, hogy megfontoltabb és tapasztaltabb, de az is lehet, hogy van olyan, aki járt már pórul, mint én most.
Üdv.:
Éva
Nagyon hasznos a bejegyzés, és nem kell szégyellni. Akinek itt szégyenkeznie kellene az a tv csatorna és a műsor készítői. Ugyanis egy tisztességes szolgáltatás egy problémára ad megoldást. Ez a fajta műsor pedig nem ad semmire megoldást, hanem csak egyszerűen az emberek büszkeségére, sikeréhségére (“lám, tudom a megoldást”), és/vagy pénzéhségére alapítva tisztességtelenül (bár bizonyára jogászok hadával kidolgozottan, hogy ne lehessen jogilag belekötni) húzzák ki a – gyanútlan – emberekből a pénzt.
Évekkel ezelőtt én is hasonlóan jártam, azzal a különbséggel, hogy én kétszer is próbálkoztam, hogy ha elsőre nem ment, akkor talán megy kicsit később. Persze hiába. Ráadásul csak egy hónap múlva láttam a számlána a 900Ft-t, ami a két kísérlet ára volt. Én is dühöngtem, de nem jártam utána. Nem lustaságból, hanem mert ha még valahogy jogilag meg is lehetne fogni őket, akkor is csak perben lehetne visszaköveteleni a pénzt. Évek múlva, sok idegeskedéssel. De perleni sem igen lehet, mert – akkortájt legalábbis – 6000Ft volt a minimum perösszeg. Tehát el sem fogadták volna a keresetet.
És ezt ezek a tisztességtelen betyárok is nagyon jól tudják, tehát lényegében kockázat nélkül mehet az üzlet, mert rászedhető emberek mindig is lesznek, sajnos.
Ami egyedüli segítség és megoldás lehet, az a nyilvánosság, többek között az ilyen blog bejegyzések. Ebből kellene sok és sok honlapon. Akkor talán észbekapnának a csibészek.
Úgyhogy köszönjük a bejegyzést, legyen tanulság másnak is.
Csaba
Szia Évi!
:)
Sajnálom, hogy így jártál. Az én vendéglátóegységemben folyamatosan megy a TV, délelőtt mindig ilyen “vetélkedők” mennek a keresk. csatornákon. Legtöbbjéhez bőven elég az óvodai végzettség. És bizony sokszor előfordul, hogy egész héten nincs senki, aki megoldaná ezeket a “feladványokat”!!!
Ezt 1 futó pillantással, meg némi mosollyal megállapítjuk.
Háttérzajnak jó, senki nem figyeli már, a műsovezetők viszont nagyon “odateszik” magukat, nos ők igazán tiszteletreméltók, mert a nagy semmivel futó műsoridőt sikerül valahogy kitölteniük.
Sok szeretettel üdvözöllek, jó a blog-od, mindig elolvaslak.
Ezt a dolgot meg legjobb lenne a Juszt Lacira bízni, kíváncsi lennék, hogy mit kezdene ezzel egy TV-s.
Éva
Még csak sajnálni sem kell azt a 350 Ft-ot. Még így is nagyobb esélyed volt nyerni 350 ezret, mint a lottón…
Egyébként ha valaki figyel, tényleg bemondja a műsorvezető, hogy akkor kerül be a játékba ha szerencséje van, csakhát figyelni kell a finomságokra.
Egyszer kiszámoltam, hogy átlag havi 500-1000 Ft körüli összeget “költök” átverésekre. Rosszul ad vissza pénztáros, a zöldséges túlszámláz, vagy épp a kéretlen kocsiablakmosásért fizetek, a lépten nyomon felbukkanó álkoldusokról nem is beszélve.
Múltkor együtt utaztam a 36-os villamoson hivatásszerű rokkantakkal akik ugyebár kificamodott végtagokkal járkálnak a kocsisorok között. Persze fenn a villamoson hazafelé kutya bajuk nem volt.
Nap mint nap átvernek bennünket, ne sajnáld a 350-et (tudom h az elv fáj) legalább egy csöppnyi reményt kapotál cserébe érte
Nagyon is megértelek, Évi! Én egy “akkor is küldje vissza …, ha nem rendel, mert úgy is nyerhet” típusú átverésnek “dőltem be”. Azért az idézőjel, mert ahogyan Te, én sem adtam sok esélyt a dolognak. De ott motoszkált a fejemben: hátha…
Csak tanulhatunk a fiataloktól, akik már jobban fel vannak vértezve ezek ellen a trükkök ellen.
Akik pedig működtetik a másokat rászedő, a szánkból a sajtot kiéneklő dolgokat? Ezennel sújtsuk őket megvetésünkkel (hú, most gondolom, nagyon megijedtek!), és legközelebb ne dőljünk be!
Nem nehéz ellenállni az ilyesminek. Elég ilyenkor arra gondolni, hogy mennyi esélyed van, hogy bekerülj. Mondjuk még a 10 ezer telefonáló esetén is elég kevés. Nem azt kell nézni, hogy mennyit kapunk, hanem azt, hogy mennyire lehetünk biztosak abban, hogy meg is kapjuk.
Nem leszek népszerű, úgy látom…
Önmagában a bejegyzés nyilván hasznos, hiszen mindig vannak újonnan “átvertek”, új olvasók, stb. A reakciókkal sincs baj, én most kicsit másról beszélnék.
Nagyon csodálkozom, hogy embereknél, családokban állandóan szól a tévé. Én magam is tapasztalom ismerősöknél, hogy éjjel-nappal megy. Hazaérnek (pl. én is megyek velük), és a legelső a tévé távirányító! Be sem megyünk a szobába, nem nézi senki, de azért minden más előtt azt kapcsolják be.
“Háttérzajként megy.” Minek háttérzaj? Nincs elég? Engem kifejezetten idegesítene, ha háttérzajként kellene hallgatnom, akár a tévét, akár a rádiót. Vagy megnézek egy műsort, ami érdekel, vagy zenét hallgatok, ha ahhoz van kedvem (és ráfigyelek) vagy élvezem a csendet (már ha van). Én is láttam már részletet ilyen fajta műsorból – két percig nem bírtam nézni. Undorító, ellenszenves, felháborító amit művelnek, a műsorvezetők meg éppen semmiféle tiszteletemre nem számíthatnak. Megalázó, hogy az embereket nem veszik emberszámba, szánalmas az egész produkció. Azért írok be, mert sajnos azt látom, hogy elérik a céljukat. Az emberek nem gondolkodnak, csak eszik nagykanállal a hazugságokat. Kíváncsi volnék, hogy ezek után mit gondolnak különböző hírekről, történésekről azok, akik beveszik ezt a maszlagot.
Senkit nem akartam megsérteni! Szeretném, ha minden nap felnyílna néhány embernek a szeme, hogy végre ne tudjanak minket az orrunknál fogva vezetni. Pl. ha nem volna betelefonáló, nem volna ilyen műsor…
Minden média elsősorban az emberek manipulálását szolgálja!!! Tudatosan, tudat alatt, minden szinten! Nem csak a reklámok, a műsorok is! Mindenfajta műsor és maga a műsorszerkezet is! Elültetnek bennünk idióta szemléletet, ideológiát, félelmeket, kényszereket… Ez ellen persze tudunk védekezni bizonyos fokig.
Én azt mondom: mindenki kapcsolja ki azt a rohadt tévét! A legritkább esetben van benne olyan, amit érdemes megnézni.
Szerintem.
Szerintem időnként van azért érdekes dolog. Csak meg kell válogatni, hogy mit néz az ember.
Igaz most magam ellen beszélek, hiszen én is csak ritkán nézek tévét.:)
Szerintem is van azért a TV-ben érdekes műsor pl. az ismeretterjesztő csatornákon (Spektrum, Discovery stb.), ami közelebb hozza a távoli világokat (pláne ha külföldi útakat nem engedhetünk meg magunknak), tudományos v. kulturális újdonságokat, érdekességeket mutat be (ami a tájékozottságot növeli). A léleknek valóban nem használnak az egyre színvonaltalanabb, semmitmondó műsorok, pláne a csupa negatívumot árasztó hírműsorok. De egy-egy minőségi vígjáték azt gondolom jót tehet.
Egyéb tekintetben egyetértek Szeterrel, különösen azzal, hogy éljünk a jelenben, azaz szenteljük figyelmünket mindig arra, amit épp csinálunk, minek még háttérzaj. Mert többek között ezért is stresszesek sokan, mert szétaprózzák a szellemi energiájukat több ingerforrás között.
Csaba
Könyörgöm, ne öntsük ki a fürdővízzel a gyereket is!
Félreértés ne essék, a TV műsorok színvonaltalanságával maximálisan egyetértek. De hogy ezért ki kellene dobnunk a TV-t?
Menjünk csak kicsit vissza a történelemben: az emberiség történetében volt már könyvégetés, géprombolás, stb. Ki miben látta a főgonoszt, az ellenséget, amit ha megszüntetünk, egyből harmónia és béke fog uralkodni az emberek között (tudom, nem pontos a meghatározás, hiszen közel sem volt egységes a rombolók célja).
Sajnos, a dolog gyökere mélyebb: emberi természetünk. Egyfelöl a hajlamunk, hogy a könnyebb ellenállás felé menjünk, másfelől az “okosok”, akik ezt a gyengénket kihasználva jól megszedik magukat a naivságunkat (vagy butaságunkat?) kihasználva.
Akkor tehetetlenek vagyunk? NEM, erről szó sincs. Egy esélyünk van, a nevelés. Gyermekeinkben idejekorán el kell ültetnünk az igényességet, határozott értékrendet mutatva nekik. És felkészítve őket arra, hogy nem lesznek mindig népszerűek ezzel a gondolkodással.
Kicsit messzire jutottunk Pálinkás Évi alapgondolatától. Értem Őt is, hiszen sok-sok gyermek is ki van téve az ilyen átveréseknek. Szeter álláspontját is elfogadom, hogy akkor inkább ne legyen TV, ha a gyermek a nap bizonyos szakában egyedül, ellenőrizetlenül van otthon (a gyerekzárak feloldása valószínűleg a gyerekeknek kisebb gondot okoz, mint szüleiknek a beállítása). Az adott helyzet dönti el, hogy mi a helyes “stratégia”.
Engem ha egy héteg nem lenne adás az sem zavarna. A reggel 6 órás hírekben a rádióban meghallgatom a fontosabb dolgokat és ezzel már be is fejeztem a TV és a rádió hallgatását.
Persze interneten elolvasom a fontos dolgokat, de az nem sikít , nem lőnek és nem folyik vér szinte minden percben.
Számomra nagyon szomorú, hogy az emberek nem szánnak időt arra, hogy átgondolják csenben ami napközben történt.
A csend nekem nagyon fontos.
Aki pedig hazaér és rögtön valamilyen zajra van szüksége ahhoz, hogy meghallgassa a családját, hogy mi történt aznap azt nagyon lehet sajnálni.
Szánalomra méltó, hogy mennyire nem figyelünk egymásra.
Minden csendpártival mélyen egyetértek!
Ugyanakkor el kell fogadni, hogy nem vagyunk egyformák, van, akit a “háttérzaj” (rádió, TV) megnyugtat. Egy biztos: bizalmas beszélgetés nehezen tud kialakulni “zavaró körülmények” mellett. Részemről meg szoktam kérdezni: “mit szólnál, ha kikapcsolnánk a TV-t (rádiót)?
Kedves Adorján Éva!
Nem akartam többször hozzászólni, hiszen nem vitatkozni akarok, csak elmondtam a véleményem, kész…
Most mégis megteszem, mert: szó nem volt a tévé kidobásáról. Nem ezt mondtam, mégis mindjárt a gépromboláshoz és annak indítékaihoz jutottál el… És a tévézés nagymértékű csökkentését nem gyerekekre vonatkoztattam, hanem mindenkire. Nálunk egyébként nincs gyerekzár és nem hiszem, hogy ez a megoldás.
Csak a félreértés elkerülése végett
Még egyszer, röviden: a tévé (rádió) csak akkor legyen bekapcsolva, ha éppen nézzük (hallgatjuk) a műsort. Azt pedig alaposan válogassuk meg, hogy mit nézünk. “Csak” ennyi.
“Még egyszer, röviden: a tévé (rádió) csak akkor legyen bekapcsolva, ha éppen nézzük (hallgatjuk) a műsort. Azt pedig alaposan válogassuk meg, hogy mit nézünk. “Csak” ennyi.”
Igenis! Értettem!
Kedves Éva!
Engem pont az ilyen feladványok képernyőre kerülésekor szokott az az érzésem lenni, hogy hülyének néznek. Persze ilyenkor néha nekem is „remeg az ujjam a ravaszon” mert kinek nem jönne jól akár százezer forint is, csak úgy. Aztán soha nem telefonálok be, mert olyan átverés szaga van a dolognak. Bár a feladvány is olyan egyszerű, annyira lebutított, hogy az igazából a saját mércémhez mérten is elég alacsony
Olvasva a reagálásokat, kitűnik belőlük, hogy bizony mindenki tisztában van azzal, hogy lépte-nyomon átvernek minket, kihasználva naivitásunkat és ebben a sikertelenek országában jó érzéssel tölthet el minket, hogy azért van rá esélyünk: Nyerhetünk!
Nem csoda, hogy a Szerencsejáték Rt.-nél sem érződik a pénzügyi válság. Tömegeket és rengeteg pénzt mozgat meg pl. a mostani lottó nyeremény kapcsán, mert éhezünk a sikerre, a pénzre… vagy csak simán éhezünk…
Ugyanakkor nem hibáztatlak, amiért betelefonáltál, mert egy véletlen következtében kerültél valamelyik szemetet sugárzó csatornára, ahol jól megkomponált módszerek segítségével levesznek. Ezeknél a „műsoroknál” ez hozzá tartozik, mint a közbeszerzéshez a korrupció.
Mindenesetre jó, hogy megírtad. Ha másért nem, okulásul.
Üdv,
Gábor
Sziasztok,
nekünk IP TV-nk van. Az valami csoda! Teljesen megváltoztatta a tvnézési szokásainkat. Egyrészt, be lehet állítani, hogy milyen filmet vegyen fel, és ha az az adás egy sorozat része, akkor egyből felajánlja, hogy felveszi az egész sorozatot is. Nálunk kb 40 sorozat van beállítva – és itt ne Barátok közt-re meg ilyenekre gondoljatok, hanem pl természetfilmekre.
Munka után csak azt nézzük meg, hogy mi a “termés”, milyen filmek vannak felvéve, és azokat nézzük meg. Teljesen jó minőségben rögzít, a reklámokat hip-hop áttekerjük, és valóban csak azt nézzük, ami érdekel. AZóta nincs kapcsolgatás a csatornák között – tulajdonképpen “élő” adást nem is nézünk. Ja, kb 40 filmet tud rögzíteni, ha betelik, akkor törli a legrégebben felvett filmet (kivéve, ha megjelöljük, hogy örökre tartsa meg).
Szóval, ajánlom, mert így tényleg hasznos a tv. És hatalmas haszon, hogy a 3 óra alatt leadott filmeket megnézhetjük 1 óra alatt – a reklámok átugrásával.
Kedves Csaba!
Köszönöm a bejegyzésedet, jól ráéreztél, hogy az én “öniróniás” bejegyzésem mások okulására született meg.
Üdv.:
Éva
Szia Évi!
Ez valószínűleg egy “piti” ügy, bár szerintem óriási pénz van benne.
Én is – amúgy önérzetes TV-nézőként – mellőzni szoktam még ezeket a csatornákat is, pusztán a “balsors” vezérelt ide.
Tanulságul szolgált nekem is, és ahogy olvasom másoknak is. Ez utóbbinak pedig különösen örülök.
Üdv.:
Éva
Kedves Péter!
Köszönöm a vigasztalásodat, az biztos, hogy minden nézőpont kérdése…
Már el is felejtettem a dolgot.
Üdv.:
Éva
Kedves Évi!
Köszönöm az együttérzésedet, a célom a figyelemfelhívás volt. Úgy látom az olvasóim már mind edzett harcosok.
Ezzel én is megint okosabb lettem…
Üdv.:
Éva
Kedves János!
Nem szívesen hivatkozom a bejegyzésemre, de teljesen véletlenül keveredtem a csatornára és a műsorra.
Így a hivatalos tájékoztatást nem hallhattam, mert már ment a műsor, közben pedig szóban nem tájékoztattak a feltételekről.
Üdv.:
Éva
Kedves Szeter!
Nem tudom, hogy szoktad-e a MEZZO TV-t nézni/hallgatni? Ha nem, akkor csak annyit mondok róla, hogy általában komolyzenét lehet hallgatni, s ha ideje van az embernek, akkor nézni is.
Mivel a zenehallgatáshoz nem feltétlenül kell a látvány, ezért – eléggé el nem ítélhető módon – én sokszor “csak” hallgatni szoktam.
Megmondom őszintén, hogy ez számomra nem háttérzaj, hanem a munkámat megkönnyítő és kellemesebbé tevő élmény.
Amúgy köszönöm az elismerő szavaidat a bejegyzésem hasznosságát illetően!
Üdv.:
Éva
Kedves Zsuzsa!
Egyetértünk, figyelnünk kell egymásra!
Köszönöm a hozzászólásodat.
Üdv.:
Éva
Kedves Szeter és Éva!
Nem szeretném, ha az én “butaságom története” nemkívánatos vitát váltana ki belőletek.
Az biztos, hogy egy ártatlan TV-csatorna kereséséből elkeveredtem egy átverős show-műsorba akaratomon kívül.
Az is biztos, hogy az már az akaratomon múlt, hogy kihívtam a sorsot magam ellen a betelefonálással.
Nagy tanulság volt.
Nektek pedig köszönöm az értékes hozzászólásaitokat.
Üdv.:
Éva
Kedves Gábor!
Tudod, van egy mondás: “könnyű Katát táncba vinni, ha ő is akarja”.
Na valahogy így voltam én is ezzel a fránya feladvánnyal. Igen, naiv és buta voltam, mert egy pillanatra is azt hittem: vagy foglalt lesz a telefon a sok betelefonálótól, vagy enyém a MONEY!
Na ebből egyik sem lett igaz, mert sokkal kifinomultabb módszerekkel “nyúlják le” az embereket.
Egy életre megtanultam a leckét, az öngondoskodó iskolám első pontjába foglalom!
Üdv.:
Éva
Kedves Laci!
Gratulálok a választásodhoz és az előrelátó tervezésedhez.
Köszönöm, hogy erre is felhívtad a figyelmünket.
Üdv.:
Éva
Mindenkitől elnézést kérek, hogy nem azonnal reagáltam a hozzászólására, most pedig így “ömlesztve” jelenik meg, egy kicsit követhetetlenül.
Legközelebb jobban figyelek mint házigazda!
Üdv.:
Éva