Kedves Olvasóm!
Köszönöm, hogy ebben az évben is együtt voltál velem itt a blogban, köszönetem jeléül egy szép verssel kívánok Neked és szeretteidnek Békés Karácsonyi Ünnepeket és egy felhőtlenebb Új Évet!
http://www.youtube.com/watch?v=941ka-nI3uw&feature=related
Szeretettel,
Pálinkás Éva
“Az öngondoskodás alapértéke a szeretet: önmagunk és mások szeretni tudása alapozza meg a kiegyensúlyozott emberi kapcsolatokat, az emberhez méltó életet… Persze, hogy valaki bevonja-e Istent a szerettei körébe, mindenkinek a magánügye. Isten – tetszik, nem tetszik – szereti azt is, aki nem szereti viszont! Attól persze még lehetsz ateista, úgy is jól tudod magad érezni – egy darabig, abban a biztos nyugalomban, hogy “Elveszett bárányként” nyitott kapukra találsz mindig! És ezt most mindenfajta vallás melletti elkötelezettség nélkül írom.”
Pálinkás Éva
Kedves Éva,
Köszönöm ezt az igazi karácsonyi élményt!
Szükségünk van rá, hogy időnként megálljunk, és elgondolkodjunk dolgokon, mint például a szereteten.
Karácsony kikiáltódott a szeretet ünnepének, de közben, ha körülnézünk, nagyrészt a pénzről szól. A kereskedők panaszkodnak, hogy mennyivel csökkent idén a forgalmuk. A potenciális vásárlók pedig zálogházba viszik kis értékeiket, hogy elkölthessék a pénzt a kereskedőknél.
Nagyon feje-tetejére állított világ ez!
Nem a pénzzel van bajom, hiszen városban nőttem fel, és éltem le életem zömét, ott pedig kevés lehetősége van az embernek az önellátásra. Élelemhez, fűtéshez, vízhez, stb. pénzért jut hozzá.
De van valami, ami pénzért nem kapható: a szeretet. A másik ember elfogadása úgy, ahogy van, hibáival, tévedéseivel, sőt, bűneivel együtt! Ady gyönyörű versét hallgatva ezek a gondolatok jutottak eszembe.
AÉva
Kedves Éva!
Örülök, hogy örömet szerezhettem!
Ahogy Te fogalmaztad: a feje-tetejére állított világban nekem is jólesett legalább egy-két nyugodt és szép percet “sugározni” az olvasóimnak…
Üdv.:
Éva